Introvertált vagyok! Lehetek jó vezető?

Hallottál már olyan kijelentést, miszerint az extrovertált emberek jobban teljesítenek a munkában, mint az introvertáltak? Ismerős az a vélemény, hogy aki introvertált, az nem alkalmas vezetői pozícióra?

Nem csak ez a megállapítás téves.  Az a nézet sem állja meg a helyét, hogy azok a munkatársak dolgoznak a legjobban, akik kiemelkedően aktívak, sokat beszélnek, mindig mások társaságát keresik, és a középpontban érzik jól magukat. Sokan gondolkoznak így a sikerről, ám a kép ennél árnyaltabb. (Az introvertált személyiségtípusról itt írtunk, az extrovertáltról pedit itt.) A kérdés tehát az, hogy ha introvertált vagyok, lehetek jó vezető?

Valóban, az introvertáltak és extrovertáltak másképpen kommunikálnak, másképpen hoznak döntést és más szempontok szerint mérlegelik a tényeket.

Ezek a különbségek markánsak kidomborodhatnak egy munkahelyi környezetben. Mégsem jelenthetjük ki azt, hogy extrovertáltnak kell lenni ahhoz, hogy valakiből jó vezető legyen.

Több korábbi kutatás is alátámasztotta azt, hogy a munka terén általában az ambivertált személyek bizonyulnak a legeredményesebbnek. (Az ambivertált személyiségről részletesebben itt olvashatsz). Ők azok, akik a két szélsőség, az extroverzió és az introverzió között helyezkednek el, és az emberek nagy része ebbe a személyiségtípusba tartozik. Az ambivertált munkavállalók – az extrovertáltakkal ellentétben – kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem sugároznak túlzott (tehát visszatetsző) magabiztosságot, így egy értékesítői vagy ügyfélszolgálati munkakörben nagyobb szimpátiát és bizalmat kelthetnek az ügyfelekben. Ők azok, akik türelmesen meghallgatják a másik felet, figyelnek a beszélgetőpartner igényeire és képesek rugalmasan alkalmazkodni.

A figyelmes hallgatás és a beszélgetőpartnerre való fókuszálás az introvertált személyekre is jellemző, amely kétség kívül előnyként szolgál egy vezetői pozícióban.

Az introvertált vezető megfontoltan hoz döntést, nem kapkod és nem célja a minden áron való megfelelés. Erőssége az elemzés és a körülmények mérlegelése. Amennyiben konfliktus merül fel, hosszabb idő alatt hozza meg döntését, mint extrovertált társa, ám a végeredmény átgondoltabb és pontosabb lesz. Ezek a típusú vezetők sikeresen vesznek fel egyfajta „tanult” extrovertált viselkedést, amely ugyan nem egyezik alapvető személyiségükkel, ám eredményessé tehetik őket munkahelyi környezetben.

Létezik olyan helyzet is, amikor az introvertált vezetők kifejezetten jobb teljesítményt érhetnek el, mint az extrovertáltak.

Ilyen például az, ha a közvetlen munkatársai aktívak és sok ötlettel állnak elő. Ebben az esetben ugyanis a vezetőnek lehetősége van az elemzésre, a tények mérlegelésére és a munkatársak javaslatainak ütköztetésére. Az ilyen csoport-összetétel azért is előnyös, mert ebben az esetben mind a kreativitás, mind a tények mélyebb elemzése megvalósulhat, amely ötletgazdag és átgondolt eredményhez vezethet. Ezzel ellentétben, ha az extrovertált vezető hasonlóan energikus és ötletelésben aktív munkatársakkal veszi körbe magát, akkor előfordulhat, hogy pozícióját, státuszát fenyegetve érzi, ezért nem enged elég teret a többieknek, így az eredményesség csorbulhat.

Összefoglalva tehát:

Akkor is, ha introvertált vagyok, lehetek jó vezető.

Az extrovertált személyiségjegy nem garancia arra, hogy valaki jó vezetővé váljon, hiszen a sikerhez sok más tényezőre is szükség van, például a másik fél figyelmes meghallgatására, az elemzési készségre, az átgondolt döntési képességre, valamint optimális csoport-összetételre. Ezek a sajátosságok általában az ambivertáltakra és az introvertáltakra jellemzőek jobban, ezért ők is ugyanolyan eséllyel tölthetnek be sikeres és hatékony vezetői pozíciókat, mint extrovertált társaik.