Hogyan hat a testbeszéd önmagunkra és másokra?

Vajon mennyire befolyásolja a testbeszédünk, a testtartásunk és a gesztikulációnk a képet, amelyet mások alkotnak rólunk?

És hogyan hatnak ezek a jelek saját magunkra és az önmagunkról kialakított önképünkre? Van ennek jelentősége egy beszélgetés vagy egy tárgyalás során?

A válasz az, hogy: igen, a testbeszéd jelentős mértékben hatással van a körülöttünk lévő emberekre, a gondolkodásmódjukra és a véleményükre vagy az ítéletükre velünk kapcsolatban. A kérdés tehát az, hogy hogyan hat a testbeszéd önmagunkra és másokra?

Képzeljük magunk elé például az alábbi képet:

Bemegyünk egy terembe, ahol két, állásra pályázó személy ül az asztalnál, állásinterjúra várva. Az egyikük egyenes háttal ül, kezét az asztalon nyugtatja, vállait leengedi, tekintete pedig megnyerő, kedves és magabiztos.

A másikuk összegörnyedt háttal ül a széken, igyekszik minél kisebbre összehúznia magát, karjával a fejét fogja, tekintete a padló felé irányul, és az egész testtartásával azt sugallja, hogy nem is szeretné, ha észrevennénk, hogy jelen van.

Vajon melyiküknek szavaznánk nagyobb bizalmat?

Az emberek többsége az első személynek adna lehetőséget, és vele beszélgetne szívesebben. Ahogy a testünket tartjuk, amilyen pózt veszünk fel és ahogy gesztikulálunk, az mind-mind hatással van a környezetünkben tartózkodó emberekre. Ez gyakran nem tudatos módon megy végbe, gondoljunk csak arra, ha valakitől ezt halljuk: „Nem tudom, miért, de valahogy olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban”. Ebben az esetben a másik fél testbeszéde közvetíthetett olyan hatást, amely negatív érzést tükrözött vagy rossz benyomást keltett. Nem véletlen az, hogy az állásinterjúkra készülőknek azt a tanácsot adják, hogy figyeljenek a nem túl erős, de határozott kézfogásra, valamint mosolyogjanak, amikor először találkoznak a cég képviselőjével.

Abban, hogy hogyan hat a testbeszéd általában az emberekre, a szakemberek egyetértenek. Közismert tény, hogy körülbelül 30 másodperc alatt véleményt formálunk a másik félről, akivel először találkozunk. Egy üzleti tárgyaláson, egy állásinterjún vagy egy nyilvános helyen történő szereplésen ez nagyon fontos lehet, hiszen mindegyik esetben a cél az, hogy a másik félre (vagy közönségre) minél jobb benyomást tegyünk és bizalmat keltsünk saját magunk iránt.

Ha például egy terembe belépve azt látjuk, hogy az üzleti tárgyalópartnerünk hátradőlve ül és mindkét kezét a tarkóján nyugtatja, akkor vajon milyen képet alakítunk ki róla önmagunkban? Bizonyára azt, hogy magabiztos, öntudatos, és pontosan tudja, hogy mit akar. A felvett testtartása dominanciát sugall. Ezzel ellentétben ugyanez a személy egészen más benyomást kelt, ha a hátát meggörbíti, fejét leejti és idegesen babrál egy tollal. Ebben az esetben azt érezzük, hogy bizonytalan, határozatlan, esetleg fél.

Ha diákként vizsgára készülünk, ugyanezek az alapelvek vonatkoznak ránk. Egy magabiztos és pozitív diák egészen biztosan jobb benyomást tesz a vizsgáztató tanárra, mint az, aki már a megjelenésével is azt sugallja, hogy vesztesnek tartja magát.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy:

A testtartás befolyásolja az elménket: 

Ha például egy ceruzát a szájunkban tartunk, akkor a szánk mosolyra húzódik, ettől akarattalanul is vidámabbak leszünk.

Az elménk befolyásolja a viselkedésünket: 

Ha vidámabbak vagyunk, akkor pozitívabban viselkedünk, magunkról és másokról is kedvezőbb véleményt formálunk.

A viselkedésünk befolyásolja az eredményt:

Ha kedvezőbb a véleményünk, akkor a tárgyaláson, az állásinterjún vagy a nyilvános beszéden jobb eredményt érünk el, tehát sikeresebbek leszünk.

Még egy hasznos tanács, amely nem csupán a testbeszéd esetén, hanem állásinterjún vagy előadás tartása közben is alkalmazható:

Tégy úgy, MINTHA asszertív lennél, MINTHA lenne önbizalmad, MINTHA tudnád, hogy mit akarsz  – még ha nem is érzed így. („Fake it till you make it”)

Ezzel nem csak másokra, hanem saját magadra is sokkal jobb hatást tudsz gyakorolni, nő az önbizalmad, és előbb-utóbb eléred azt a pontot, amikor már nem kell többé ezt a viselkedést „megjátszanod”, hiszen már elsajátítottad, ezért rutinból, gondolkodás nélkül megy.